TÁNC VILÁGNAPI KÖSZÖNTŐ

Április 29-én, az egész világon megünnepli a balett Shakespeare-jének, Jean-Georges Noverre francia táncvirtuóz, balettmester, koreográfus és táncelméleti író születésnapját, mivel ezt a napot választotta a Tánc Világnapjának 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének Táncbizottsága. A döntést követően minden évben a világ mindenféle táncát megünneplik, többek között azzal a nem titkolt céllal, hogy ösztönözzék a kormányokat arra, minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokútól egészen az egyetemig. 2017-ben végre Magyarországon is kapott a táncművészet egyetemet.

Másfél millió évvel ezelőtt az ősember elkezdett csoportosan vadászni, kialakult az életközösség és ebben a mimetikus kultúrában – amely 50 ezer évvel ezelőtt ért véget azzal, hogy az ember megszólalt – 1 millió 450 ezer évig csak a test beszélt. Ennyi idő alatt felfoghatatlan mennyiségű beszéd nélküli tudást kódoltunk testünkbe, hiszen az információ átadása, az égiekkel való kapcsolatteremtés, a gyógyítás mind mozdulatokkal, tánccal történt.

Ebben a mérhetetlen időtávolságban, miben is különbözünk ma az akkor élt emberektől? 

A tánc sokkal több, mint azt elsőre gondolnánk. A tánc mindenütt jelen van az életünkben, a hétköznapokban és az ünnepeken egyaránt. A testünkben lévő kódokat ma is magunkban hordjuk, sőt a kincsestárunk azóta bővült. A világ különböző részein továbbra is tánccal létesítenek kapcsolatot az istenekkel, de ott vannak a régi és új gyógyító táncterápiák, az egészségmegőrzés, a szórakozás és a szórakoztatás, a művészet és a sport is. Még a reklámok is mind-mind tele vannak táncmozdulatokkal, mert a marketingesek is tudják, így erősebb a hatás, hiszen a szavakon túli világba merészkednek, ahol maradandóbb az információrögzítés. A tánc energiát termel, áraszt és közvetít, önismeretre tanít, önfegyelemre nevel, egymásra figyelést és toleranciát igényel, csapatszellemet ad és közösséget teremt, megteremti a test és a lélek harmóniáját, egyszerre kapcsol össze másokkal és önmagunkkal, és mivel a szavak előtti világban született, a táncolók megértik egymást, bármilyen nyelven is beszélnek. A közös tánclépések az emberiség első kulturális lépéseinek lenyomatai.

Ma a világ mindenhol jelenlevő táncát és a mindenkibe másfél millió évvel ezelőtt belekódolt táncost ünnepeljük. Nézzünk körül, fedezzük fel és ünnepeljük együtt mindet!

Szögi Csaba

Harangozó Gyula- és Imre Zoltán-díjas táncművész, koreográfus, táncpedagógus

a Közép-Európa Táncszínház igazgatója